Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

89

kintetünk lészen, ha vaktában követjük azokat? Hányszor történt már az, hogy aJ váratlan, egészen uj dolog, úgy meg vakított bennünket, hogy azt rendkívül magasztaltuk?

Illyenek az emberek! De éppen azért is nem ollyan jók, és nem ollyan kedvesek Isten előtt, mint aJ miilyeneknek kellene nékiek lenni, vagy aJ miilyeneknek szeretnék hogy Őket mások tartsák. Meg romlott természetűek azok. Mert aJ részre hajló ítélet, részre hajló tselekedet. Az igazságtalan indulatok igazságtalanokká teszik beszédeinket és tselekedeteinket, még mikor azt nem akarnánk is. Ez pedig ellenkezik aJ szeretettel , aJ mellvet az Ur Jézus az Ő követőitől a* Keresztyénektől kíván.

Ki beszélhetetlen sok jó akadályoztatik meg az illyen részre hajló emberek által, aJ melly kiilöm- ben tökéllességre vitetett volna; ellenben ki inon óhatatlan sok gonosz mozdittatik elő, aJ melly egyébaránt soha meg nem történt volna. Az aJ bal vélekedés, a^ mellyel vagyunk vala- melly ember felöl, idegenekké tesz bennünket aJ jó dolog eránt; ellenben valamelly ember e- ránt való oktalan szeretetünk arra indit, hogy kövessük annak hibáit, mintha valami különös virtus volna az, tévelygő vélekedéseit pedig igazságnak tartsuk. Innen van az, hogy vaktában jónak mondunk mindent, aJ mit ollyan ember tse- lekeszik, aJ kit szeretünk, holott pedig meg lehet, hogy mind nékünk, mind másoknak kárunkra, vagy kárára van az; ellene szegezzük pedig magunkat annak a^ jónak, aJ mellyet ollyan ember tselekeszik vagy viszen véghez, aJ kinek nem vagyunk jó akarói.

Nehezen szenveded azt, ha mások rosszra magyarázzák , a5 mit tsinálszJ? Miért magyarázod hatte is rosszra azt, aJ mit mások tselekesznek ?

Részre hajló indulat ’s a’ t-