Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
85 rektől, és mivészektől tsekélyebb áron szint-ol- lyan jót, vagy meg jobbat vehetnének. Mit mondjunk ezen balgatagságról, a3 melly tsak nem min— den napi dolog, a3 közönséges életben? Melly kevés ember ment egészen ettől a3 balgatagságtól ! De nem kötelességek é az okos, és jó embereknek , hogy el távoztassák az e3 féle magok meg tsalását, a3 melly sokszor igazságtalanságra, sót arra is viszi az embereket, hogy magoknak is kárt tágyenek ? Nem a3 Názáretbéli Ats-mester fia é ez? igy szóltak a3 Zsidók. —De még ma is meg esik az, hogy igy kérdezősködünk, mikor halljuk, hogy valaki, a3 kit mi ifjúságától fogva esmerünk, a3 ki holmi gyarlóságairól és gondatlan maga viseletéről volt előttünk esmeretes, vagy a3 ki még most is esmerosünk, vagy barátunk, 3s halljuk, hogy valami nagy hasznot tett, hírre 3s névre kapott —• közönséges dolog mondom, hogy mi is illycn formán kérdezősködünk, szeretjük gyalázni azoknak némelly vigyázatlan lépéseiket. Lehet ugyan néha ollyan eset, a3 melly ben úgy tetszik előttünk, mintha okosabbak volnánk, mint barátaink 3s esnieroseink; de minthogy nem tagadhatjuk azt, hogy eszek ne volna azoknak is: azt is el hihetjük, hogy még akkor is jó szándékból tse- lekedtek valamit, midőn helybe nem hagyhatjuk azoknak tselekedeteket. Könnven meg lehet az, hogy haszon keresőknek tartjuk Őket, midőn a3 közönséges haszonra törekedtek; hogy Vallás tsúfolókriak tartjuk, holott annak valóságos oszlopai; okosoknak tartjuk, de nem jó szivúcknek. De semmiben könnyebben meg nem tsalatkozunk, mint abban, midőn valakinek külső környüláliá- sai szerént tészünk arról Ítéletet, vagy pedig beszédjéből akarjuk meg határozni azt, hogy miilyen ember, holott néha tréfából, néha más eRészre hajló indulat ys a’ t.
