Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
85 közöttünk tenne ? Ugyan visgáljuk meg magunkat, mikor mi másokról beszállónk , vallyon mindenkor részre hajlás nélkül Ítélünk é ? Sok ideig v ditséretre méltónak tetszik előttünk valami, mig nem tudjuk azt, ki tselekedte vagy tsinálta azt. De mihelyt annak szerzőjét, vagy készítőjét meg tudjuk, azonnal vége van aJ meg vesztegettetés nélkül való Ítélet-tételnek, és azt mondhatnánk mi is aJ Zsidó néppel : Mitsoda ? Hát nem ama Názáretbeli átsmesternek íia é ez? Meg esik pedig minden rendű és rangú embereken az, hogy ideig óráig részre hajló indulat vezérli Őket aJ közönséges életben, és aJ küllőmben jó dologról is el felejtkeznek annak személyes tulajdonságai miatt, aJ ki tsinálta , vagy készítette azt aJ dolgot. Igen nagy szerentsétlén- ségé az aJ világnak, hogy igen kevés ember tudja le vetkezni a’ gyermekségében, vagy ifjúságában bé szívott bal vélekedéseket, mikor felebarátairól ítéletet kell tenni. Nem tudnak eléggé magokra vigyázni az emberek, hogy részre hajlás nélkül tennének Ítéletet, és ne azt néznék mikor vagy ditsérni vagy gyalázni akarnak , hogy kinek aJ munkája vagy tselekedete valami, hanem azt, hogy mi az, aJ mit aJ tsinált. Többnyire a leg jobb indító okokból is származik az illy indulatok meg vesztegettetése; sót még az is meg történik, hogy egyik ember ugyan azon oknál fogva kárhoztat valakit, aJ mellynél lógva azt aJ másik az égig magasztalja. Ez is tsalha- tatlan bizonysága annak, melly igen oktalanul, és igy Keresztyén emberhez illetlenül tselekeszik az, aJ ki annál fogva tart valamit jónak vagy rossznak, a3 mint ez vagy amaz ember tselcked- te azt. Néha tsak azért nem betsülünk valamit, mivel alatsony sorsú, közönséges születésű és származású ember tsinálta azt. Hiszen Ő tsak aJ Náö * Részre hajló indulat ’s a’ t.
