Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
68 Ä senkivel ősz ve nem férő. Kol. 3: 13. A’ szivet a’ kedvetlenség Oh mint el nehezíti! Az élet erőt gyülolség, Harag , per , meg emészti. Fogyasztja esztendeinket; Fut tőlünk minden öröm. Uram! ki látod bűnöm’, Oh Te Őrizz meg engemet, Hogy gyűlölvén a’ zsémbet, Légyek tsupa szeretet. A’ ki engem átkoz, áldom , Miként Idvezitom tett; El tűröm azt, és nem bántom, A’ ki perelni szeret. .Atyám Lelked lelkesítsen , Hogy én mint Te gyermeked, Kövessem szereteted’! Add, hogy ollyan szívem legyen, Melly a’ hibát el tűri, ’S szelídséget követi. Lehetetlen el nem bámúlni azon, mellj nagy fáradtságot fordítanak arra sokszor az emberek, hogy minél kevesebb gyönyörűséget találhassanak életekben; miképpen igyekeznek azon, hogy mind másoknak, mind főképpen magoknak keserűvé tegyék életeknek azon kevés napjait, a5 mellyeket enged nékik e’ földön az Ö TeremtÖ- jöknek kegyelme. Sok, igen sok van ollyan ember, aJ kinek semmi sints kedve szerént, és soha senkivel béVI.
