Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
592 erezzük, hogy ollyan nyavalyában vagyunk, a3 melly alig ha el nem oltja életünk fáklyáját; nem külömben az öregségnek napjai, a3 mellyek- ben, ha szinte úgy látszik is, hogy jő állapotban vagyunk, de tsak ugyan sok esztendőkig tarló életre nemigen tarthatunk számot: — mindezek a3 napok mondom ollyan jel - adások, mellyek által arra int bennünket az Isteni gondviselés, hogy készüljünk a3 halálra, és az örökké valóságra, a* számadásra, és az utolsó Ítéletre. Egy ember sem tészi gondolallanúl ezt a3 lépést, valamig tsak gondolkozni tud, vagy mig kétségbe nem esik, vagy mig a3 testnek nyavalyái egészen erőt nem vesznek rajta. Ebben az esetben arra függeszti a3 lélek minden figyelmetességét, a3 mi azután fog következni, 3s ez a3 bizonytalan jövendőről való gondolkozás ismét arra kénszeriti őtet, hogy életének el múlt idejére nézzen vissza. Ezen el múlt szakasszából életének azt szeretné ki magyarázni, hogy mi módon lessz majd dolga lelkének aJ halál után. haldokló ember meg esméri azt, hogy a3 szerént lessz idővel sorsa, a3 mint itt jól, vagy rosz- szúl folytatta életét; hogy már itt meg vetette jövendőbéli boldog, vagy boldogtalan állapotának fundamentomát. A3 vallás világosan tudtára adja azt; Js ha hibás vélekedése miatt keveset tudott, vagy tsak hogy másoknál okosabb embernek tartassák, tudni semmit se akart a5 vallásról, tehát tudtára adta azt neki a3 maga tulajdon okossága. — Ha pedig okvetetlenül úgy lessz az örökké valóságban dolgunk, a3 mint e3 földön éltünk, és tselekedtünk: úgy igen fontos kérdés ez: Vallyon mitsoda jutalmat, jót é, vagy gonoszt várhatunk az örökké valóságban? Merta3 ki mit vét, azt aratja, azt mondja az ldvezito. A5 v ég s 6 ak a r a t.