Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
587 Azt a’ szerentsétlent is, a3 ki maga ölte meg magát — mert nem te vágj a3 holtak meg itélo I lira ja, öli ember! hanem az örökké való, a3 mindeneket látó Isten — az illjen szerentsétlent is mondom , engedd meg, hogy tisztességesen temessék el. Ne tedd sokáig fen maradóvá az élők között az Ö botlásának, 3s boldogtalan , gondo- latlan maga el szállásának emlékezetét; a3 te balgatag kegyetlenségednél fogva, mellyet annak érzéketlen holt teste eránt akarsz el követni, ne tedd sokáig fen maradóvá égj ollyan tseleke- detnek emlékezetét, melly tsak egy kétségbe eséssel tellyes szempillantásnak, az elme meg háborodásának a3 gyümöltse volt, vagya3 melly- nek oka vagy a3 léleknek nyavalyája, vagy pedig a3 testnek beteges állapotja szokott lenni. Az, bogy az illyen szánakozásra méltó embernek holt testét szeretnéd gyalázattal illetni, nem azon lelketlen testnek, iianem önnön lelkednek szolgál gyalázatjára, minthogy tenéked sajnálkozni kellene a meg holtnak életben maradt attyaíiain, és azokat meg kellene kímélned. Nem az illyen szerentsétlennek holt testét illeted gyalázattal, hanem magadat, a3 ki szeretetlenül öregbited azt a3 fájdalmat, mellyet okozott annak attyafiain és barátain a3 megholt halálának neme , 3smódja. — A3 te ítéleted, oh holtak földi bírája! nem jobbítja meg azt a3 holt testet, mellyet te szerettél volna meg gyalázni, 3s nem is ijeszti el a3 gyalázatnál fogva az élőket attól, hogy hasonló tsele- kedetre ne vetemedjenek, Mert a3 kinek ügy meg zavarodott az elméje, hogy a3 halált nem kerüli, hanem még maga kívánja, a3 ki neveti azt a3 gyalázatot , a3 mellyel halála után akarod illetni az ö lelketlenné lett testét. Szánd az illyen szerentsétlent, és bizd az Istenre az ítéletet! A’ Halottak e?'dnt való kötelességek.
