Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

azok között, azokkal és azokért. Arra nézve a* következendő nemzetségek ollyanok, mintha már jelen volnának. Gondolkozik azokról, gondoskodik azok felöl, példát ád azoknak aJ maga életével, és azoknak panasszaikat, Js óhajtásaikat hallja.

Bizonyára az ezen örökké valóságról, az el múlt, jelen való, és következendő emberi nemzet örökké tartandó eggyé-lételérÖl való gondolat igen felséges, igen ditsoséges. Valami menyei szózat szoll ebből aJ gondolatból hozzánk, és aJ földiekről az Istenséghez emel fel bennünket.

Melly igen vigasztaló gondolat az reánk nézve, hogy aJ régi világban élt bölts, és nagy emberek felölünk gondoskodtak, érettünk terhes áldozatokat tettek, hogy már azoknak gondjok volt as mi boldogságunkra és jó állapotunkra , még minekelötte születtettünk volna! — Nem de nem Atyáink voltak é minékünk, mint maradékaiknak, azok aJ nagy lelkű, nemes gondolkozást! emberek, aJ kik az utánnok következő maradékboldogságáért szenvedtek, hartzoltak, és meg holtak. — Melly vigasztaló gondolat az reánk nézve, hogy mi rólunk is, ha majd idővel aJ föld fedezi porainkat, sok ideig nem felejtkezik el aJ maradék, hogy annak emlékezetében élni fogunk; hogy a* mit kezeinkéi az Ö számokra építettünk és plántáltunk, tiszteletben fogtar- tattatni, és azok mind azt meg kíméllik ; hogy azok majd bé fogják tellyesiteni azon rendeléseinket, aJ mellyeket tettünk, és hogy aJ mi akaratunk még akkor is fog munkálkodni alvilágban, midőn már az előtt régen el hagyja lelkünk ezt aJ földi világot.

Úgy van, aJ keresztyén embernek szerető szive, melly aJ mindeneket szerető Istenségnek példáját igyekezik követni, nem esmér meg holtakat! Mint az Ur Jézus eggyiitt volt hajdan Mó582 yf Halottak eránt való kötelességek.