Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
573 ni. Mennél tapasztaltabb emberek vagyunk, annál bizonyosabban meg tudjuk azt előre mondani, bogy ez vagy amaz próba-tételből, vagy szándékból mi fog idővel következni. E' szerént tehát minden ember bizonyos mértékben előre látás ajándékával bir már a közönséges életben is. De aJ tehetségek kü- lömbözo mértékben osztattak ki az emberek között és aJ szerént, a* mint az egyik elevenebb képzelődő tehetséggel, aJ másik nagyobb emlékezéssel, aJharmadik nagyobb előre látással bir, bizonyos az, hogy vágynak, 5s voltak ollyan emberek , a5 kiknek sokkal élesebb itélo tehetségek van , mint nekünk, vagy másoknak. Ha már az illyenek lelkeknek munkássága még különös külső okok vagy valamelly heves indulat által is neveltetik; úgy valóságos Prófétákká is lehetnek azok és jövendöléseiken bámulni fognak mások, a kiknek sem ollyan nagy mértékben való itélo tehetségek, sem pedig ollyan eleven elméjek nintsen. Tudjuk azt aJ tapasztalásból, hogy ha jó kedvel fogunk aJ leg nehezebb dologhoz is, igen könnyen véghez tudjuk azt vinni. Tudjuk azt, hogy aJ léleknek fél hévült körnvülállásai közt sokszor ollyan állapotban vagyunk, hogy azt is véghez tudjuk vinni, a" mi hideg vérrel, és előre jól meg fontolva lehetetlennek tetszett. Midőn már .valamelly nagy elmével, ritka itélo tehetséggel bi- ró, Js nagy tapasztalású, vagy sokat látott, hallott, és próbált ember, az Isteni gondviselés által, az időnek valamelly különös szakasszában elő hozott környülállások által aJ léleknek ollyan fel emelkedett állapotjába tétettetik, melly- , ben aJ jelenvalókról gondolkozván, mintegy el ragadtatik, aJ jelen valókat el felejti, és tsak a3 jövendőt látja annak következéseivel eggyütt, és A’ jövendő mondásokról. U