Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

morú környdilállásai között; hogy szeretné azt előre tudni, mi következik reá még ezután : — ki kárhoztatná azt? INem ! tellyességgel nem lehet azt hibául tulajdonítani senkinek is, ha igy gondolkozik : Ugyan hogy szabadulhatok én ki mostani Ínségemből, és lehetséges é az vallyon, hogy tsendes, vidám, és gond nélkül való napok viradjanak fel reám ? — Nem ! tellyeséggel nem lehet azt hibának mondani, ha az Anya szeretettel és félelemmel tekint a3 maga gyermekére, és osztán szeretné azt tudni, mint lessz annak sorsa jövendőben, 3s igy szóll vagy leg alább igy gondolkozik magában: Vallyon ezen kedves, a3 ki életének első napjai olly sok gondot, köny - hullatást, és fájdalmat okoztak nékem, boldog lessz é valaha? Oh, ugyan mitsoda történeteken kell ennek által menni ? 3S majd ha én idővel meg halok , ah , ki fogja akkor az én gyermekemet úgy szeretni, ollyan igazán, ollyan minden maga hasznára való nézés nélkül, ollyan híven szeretni, mint én? — Nem! egyátaljában nem lehet az bűnül tulajdonítani a3 fáradhatatlanul munkás embernek , a3 ki háza népének, vagy Hazájának javára ollyan dolgokhoz kezd, a3 mellyeknek végződését maga sem reményiheti, ha rettegve néz a3 jövendő esztendők3 bizonytalan sorára, és szeretné azt tudni, hogy mitsoda ki menetele lessz idővel az Ő munkájának; ha vallyon áldást hoz é az, vagy nem az övéire ; vagy nem lessz é az semmivé az emberek restsége , fortéllyá , és gonoszsága miatt ; vagy a3 mi több nem lessz é az még kárára is a3 maradéknak ?

De ha ez a3 jövendők meg tudására való ki- vánság annyira túl megyen a3 rendes határon valakiben, hogy néuielly bizonytalan jelekből is szeretné minden módon ki magyarázni a’ jővénsf Jövendő mondásokról. 567