Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

voztatni a' Keresztyénnek, melty szerént úgy él, mintha a3 testei eggyütt meg halna a3 lélek is! — Élni kivánok én — de nem magamért kivánok élni, hanem a mások javára * 3s azért kivánok élni, hogy' ez életben az örökké valóságra készitgessem magamat; sót még ennél is többre terjed ki az én kívánságom: úgy kivánok élni± hogy még akkor is hasznos légyen az én földi életem, mikor az én poraimat nem fogják többé látni az emberek. Egyedül tsak a3 lélek élete a3 jó Keresztyénnek leg fovebb kintse.

Ezt mondja sok ember: Ha meghalok, mit gondolok azután én azzal, hogy mit Ítélnek felőlem az emberek? Mit használ az azután nékem, ha ditsérettel szóllanak is róllam az élők? Vagy mit törődöm azon, ha el felejtenek is ? Semmit se tudok azután Ö felölök, és igy mind egy előttem, ha van is valaki, vagy pedig ha senki sints is ollyan, a3 ki rollam meg emlékezne ?

Barátom! azt kérdem én tőled, hogy szerettél é valaha valakit igazán? Tudódé, tapasztaltad é valaha azt, hogy melly nagy boldogság az, ha szeretnek valakit mások? — 3S midőn meg kellett attól válnod, a3 kit szerettél, nem nagy vigasztalásodra szolgált é az, ha távol létedben arról gondolkoztál, és ezen meg emlékezés nem enyhítette é meg az el válás fájdalmait, hogy a3 kit szerettél meg emlékezik róllad, ha szinte nem láthat is? — Nem veszed é azt fel is, ha barátid azonnal el felejtkeznek rólad, mihelyt nem vagy velek? — Éppen igy lesz a

3 dolog halálod után is. A3 kinek elég az, ha addig szeretik, miglátják, soha sem szeretett az igazán. A3 kinek elég az, ha addig van jó hire3s neve, mig eggyütt lakik az emberekkel, sohasem tudta az azt, melly ditsoséges dolog a3 virtus.

556 sf Halál után való jó hir ’a név.