Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
543 elölte meg ítéltetnének azok az Istentől. Hol a3 ölel alatt5f hol a3 levegőben képzelik, és gon- lolják ezt a3 hellyel. De valljon ki jelentette 2zl meg azoknak, a* kik igj álmodoznak? Vagy ki látta azt közülök, hogy mitsoda sorsok van a’ lelkeknek, minekutánna el válnak azok aJ testtől ? — Eggyetlen egy ember sem. Az Istennek, a5 mi szerető Mennyei Atyánknak titka ez. De bizony nemesebb és illendőbb foglalatosságot ,ud ez a3 Mennyei Atya adni a3 maga fiai 3s ^eányi lelkeiknek a3 halál után, mint sem azokat minden tzél nélkül ide “s tova vándoroltassa 3s pedig tsak azért, hogy egynéhány élők nyugodalmát, és boldogságát meg háborittassa. JS ha szinte sokféle hijjában való beszédek szedettek is öszve a3 meg holtak leikéinek meg jelenéséről: mindazáltal ezek a3 beszédek már magokban is hihetetlenek, 3s többnyire ollyan emberektől származnak, a3 kik felettébb eleven képzelődő tehetségeknél fogva magokat meg tsal- ták, vagy féltekben ollyan dolgokat láttak, a3 niellyek tellyességgel nem voltak, vagy ha tsak ugyan láttak is valamit, azt egészen másra magyarázták , mint a3 hogy a3 dolgok természeti öszve köttetése hozta volna magával. A3 mi a3 megholtak újonnan való meg jelenésének hivését kiváltképpen elő mozdilja, az az embernek különös természeti félénksége, főképpen a’ setéiben. Ez a3 félénkség megtetszik az emberen már gyenge gyermeksége idejében, midőn még semmi képzelődése sintsen, mint gyermeknek, a3 kísérletről. Minden ember, 3s következésképpen a3 gyermek is némünéműképpen fél minden idegen nemű dologtól. A3 setéiben pedig, azon tsekély világosságnál fogva, a3 melly a3 körülöttünk lévő tárgyakra esik, minden homályossá, zavarossá, rendkívül valóvá válik elölA Halottak meg jelenése, 's a' t. ik
