Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
Az ember éknél: a ’ mások ’s a’ t. 53 halaványodik aJ piros ortza, meg görbül a’ vén- ség terhei alatt aJ kartsu termet! Hadd légyen más gazdagabb nálam, én azt tellyességgel nem irigylem; lám hiszen én is vígan élek, ha szinte kevesebb jókkal bírok is. Nem aJ gazdagság teszi boldoggá az embert, hanem a‘ sziU jósága. Miért irigyleném én azt annak, a^ mi nem az övé? Tsak úgy van az az Ő sáfár- sága alá bizattatva, és majd mikor meg hal, az aJ ruha sem lessz az övé, aJ miben el temetik. Meg esmérem annak érdemét, aJ ki sokat tett aJ világ vagy aJ körülötte lévő emberek köz hasznára. Miért feszegetném én azt, jó tzélból tse- lekedte é azt vagy nem, holott az Ö szivének rejtekéhen mi van, azt nem tudhatom, sem pedig azt nem, kedves é Ö, vagy nem az Isten előtt? Miért kissebbiteném mások előtt az Ö betsületét és érdemeit, holott, ha szinte én magam nem is, leg alább az én gyermekeim, vagy unokáim részt vehetnek azon jókban, aJ mellyeket Ö alkotott? Hadd ditsekedjék, aJ ki nagyobb rangból születettnek képzeli magát, az Ö születésével, ámbár neki abban semmi tulajdonképpen való érdeme sints. Ugyan mcllyik ember felsőbb, vagy alatsonyabb származású az Isten előtt? Hogy azonban aJ polgári társaságban külömbözö állapotok légyenek, ez szükséges aJ jó rendért a társaságban; mert eJ nélkül fen nem állhatna a’ társaság? Miért igyekezném én azt kissebbito bes szédem által fel forgatni , aJ mi hasznos, é- szükséges eJ világi életre nézve ? fsak egyetlen egy dolog van ollyan itt a3 földön , a* mellyet én méltónak mondhatok; tsak egy dolog van, aJ melly meg érdemli, hogy minden ember betsülje azt: ez pedig a5 virtus, az Istennek esmérete, és az Isten előtt fedhetetlenül való járás. Azért mondja aJ Szent-írás:
