Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
520 ítélet-tételeket, a^ kikre már életében sem volt semmi gondja; keveset gondol az azzal, bogy mitsoda helyet adtok annak aJ liaszonvehetetlen por testnek, a5 mellyet d aJ föld színén hagy. Eléggé is bizonyítja maga azt aJ tapasztalás, hogy azokon aJ helyeken, aJ msllyekben úgy temetik el aJ magok gyilkossainak testeket, mint akármelly más holt testet, semmivel sints jobban szokásban aJ maga gyilkosság, mint másutt; sem pedig aJ kétségbe esés, és az önnön maga gyilkosságra hajlandó elme háborodás meg nem or- vosoltatik aJ holt testek fellyebb említett sorsára való gondolat által. SÖt inkább már tsak azért is helvtelen dolos; a3 holtakkal való méltatlan bánás 9 melly által azt gondolják az emberek, hogy azokat meg gyalázzák, mivel az által gyalázattal illettet]k gyakorta azoknak emlékezete is, aJ kik jó emberek voltak, és tsak annál fogva lettek szerentsét- lenekké, mivel meg háborodtak elméjekben. Sokkal illendőbb dolog pedig az aJ Keresztyén emberhez, hogy inkább hagyja meg gyalázás nélkül tiz bűnösnek emlékezetét, mint semegy ártatlannak emlékezetét méltatlanul illesse gyalázattal. Az illyen meg betstelenités soha se szolgál gyalázatjára aJ meg holtnak, hanem annak életben maradt közelebbről vagy távolabbról való attyafiainak szolgál kissebbségekre, és ezeknek keserűségét öregbíti. Kegyetlenség pedig közönséges gyalázatra ki tenni azokat, a" kik már aJ maga gyilkosa tselekedeténél fogva is elég keserűségbe merültek. Mert nem aJ holtakat érdekli aJ gyalázat, hanem azoknak életben maradt at- tyokfiait és barátait. Embertelenséggel határos szeretetlen keménység az, keseríteni azokat az embereket, aJ kik szánakozást érdemlenének azon A Maga gy ilk o s a.
