Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Mit tegzen okosan alamisnálkodni ?

497

egy siiitsen ollyan, a3 mellyet közönségesebben gyakorolnának az emberek, mint a * Jóit évo ség.

Hiszen mi könnyebb valakinek , mint a* maga felesleg való javainak egy részét alamizsnál- kodásra fordilani, és aJ rongyba burkolt, Js más segedelméért esedező koldusnak adni! Ez aJ nyomorultnak nyújtott tsckély adomány, meg lehet hogy egyébaránt is el ment volna tölünk ^ még pedig ügy, hogy az adakozó meg sem igen érezte volna azt; azt adja tehát többnyire az adakozó másoknak, a minek Ö maga hasznát sem igen tudja venni. De vallyon virtus é ez? Érdem é ez?

Néha örömmel ád némelly ember alamizsnát, tsak hogy aJ nyomorék, egésségtelen emberek undorodást okozó látásától meg menekedhessen. Mintegy váltság gyanánt adja azt, aJ mit ád, meg akarván annál fogva menekedni azon utálattól, aJ mellyet okozott szivében aJ nagy Ínségnek szemlélése. Nem annyira aJ nyomorulton való könyörül etességbol ád az illyen alamizsnát, hanem tsak egyedül tulajdon magára való tekintetből. De vallyon virtus é az illyen alamizs- nálkodás, aJ melly valami érdemet szerezne az Isten és aJ magunk lelke esmerete előtt.

Gyakran azért tészen jól némelly ember másokkal, mivel könnyen el lehet a5 nélkül , aJ mit azoknak ád , és aJ mellett igy gondolkozhatik : Melly igen boldog vagyok én ehez aJ nyomorulthoz képest! Ollyan nagy ereje van aJ mi jó állapotban való létünk érzésének, hogy készek vagyunk egynéhány pénz darabot fel áldozni, tsak hogy ezt aJ kellemetes érzést meg vásárolhassuk azon magunknak. Semmit sem gondolunk illyen- kor azzal, hogy adományunkat érdemes szegénynek adjuk é,_vagy egv tékozlónak, részegesnek , rí. Rész. ~ " 32