Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

482 életnek ösvényére, és az igazságra meg tanítana; ezért az igazságért adták halálra magokat aJ Jé­zus Tanitványi ; — ezért szenvedtek örömmel az első Keresztyén mártírok szegénységet, üldöz­tetést, gyalázatot, fogságot, kinoztatást, sőt ha­lált is. Azért maradt emlékezetben ezeknek az igazaknak neveik mind e mái napig. Még most is tsudálkozással bámulunk azoknak nagy lelküsé- geken, és magok meg tagadásán. — ügy van, \an még valami ollyan, aJ mi felségesebb aJ vi­lági hatalomnál, a5 rakás aranynál, aJ szépség­nél, aJ hírnél, névnél, és mindennél, a* mit tsudálni szoktak aJ testi emberek. Van ollyan, a> mivel aJ világnak mind azon ditsősége se ér fel, aJ mellvet az Idvezitonek aJ pusztában és aJ hegy tetején Ígért aJ kísértő. A3 kegyes léleknek az Is­tennel való hasonlatossága az, — annak a* ke­gyes léleknek, meily nem aJ földieket keresi, hanem az örökké valókat, és mennyeieket. Oh meily igen messze vagyok én még attól, hogy ollyan szent, ’s ollyan tökélletes volnék mint az Isten! Oh én szegény, bűnös ember! fel emelhetem é én Te hozzád az én szemeimet, oh könyörülő Isten ? Bátorkodhatom é az én könyör­gésemet fel botsátani Te hozzád Atyám? Iszo­nyodom, ha az én bűneimet meggondolom------­Istenem! Istenem! örömest könyörögnék! — — Isten!. légy irgalmas nékem szegény bűnösnek f Amen. Meily haszontalan dolgokért 's a’ l.

Next

/
Thumbnails
Contents