Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
482 életnek ösvényére, és az igazságra meg tanítana; ezért az igazságért adták halálra magokat aJ Jézus Tanitványi ; — ezért szenvedtek örömmel az első Keresztyén mártírok szegénységet, üldöztetést, gyalázatot, fogságot, kinoztatást, sőt halált is. Azért maradt emlékezetben ezeknek az igazaknak neveik mind e mái napig. Még most is tsudálkozással bámulunk azoknak nagy lelküsé- geken, és magok meg tagadásán. — ügy van, \an még valami ollyan, aJ mi felségesebb aJ világi hatalomnál, a5 rakás aranynál, aJ szépségnél, aJ hírnél, névnél, és mindennél, a* mit tsudálni szoktak aJ testi emberek. Van ollyan, a> mivel aJ világnak mind azon ditsősége se ér fel, aJ mellvet az Idvezitonek aJ pusztában és aJ hegy tetején Ígért aJ kísértő. A3 kegyes léleknek az Istennel való hasonlatossága az, — annak a* kegyes léleknek, meily nem aJ földieket keresi, hanem az örökké valókat, és mennyeieket. Oh meily igen messze vagyok én még attól, hogy ollyan szent, ’s ollyan tökélletes volnék mint az Isten! Oh én szegény, bűnös ember! fel emelhetem é én Te hozzád az én szemeimet, oh könyörülő Isten ? Bátorkodhatom é az én könyörgésemet fel botsátani Te hozzád Atyám? Iszonyodom, ha az én bűneimet meggondolom------Istenem! Istenem! örömest könyörögnék! — — Isten!. légy irgalmas nékem szegény bűnösnek f Amen. Meily haszontalan dolgokért 's a’ l.
