Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
48 Az embereknek a mások ’s a’ t. a* másik sántát, ás leg tovább is szokott arra nézni. A3 nagyon kitsiny embernek, az alatsony termetű tűnik leg jobban szemébe minden időben.Azomban, nem tsak oktalanság a3 mások kissebbitése, — észre vebetetlenül sokkal nagyobb gonoszra is viszen az bennünket, a3 tsupa magunk hibája el árulásánál. A3 ditsekedésnek kezdete az, sőt némünémü alattomos valóságos ditsekedés is, mert a3 ki másokat kissebbit, az a3 maga virtusait akarja magasztalni ugyan akkor, akár van benne virtus, akár nints. A3 ki helyben nem hagyja azt, a3 mi ditséretre méltó, vagy ha egyenesen tagadni nem lehet azt, legalább, a’, mennyire lehet kissebbiti, és a3 melly ditséretet egy felől reá ruház valakire, azt más felől le vonja arról, tsak annyi mintha ezt mondaná: Abban a3 ditsért dologban semmi különös sintsen. Akárki is, ha abban az állapotban volna, a3 mellyben az van, még többet tehetne, mint az tesz. En bennem példának okáért, ollyan jeles tulajdonságok vágynak, a3 mellyek koránt sintsenek abban. En szint3 úgy meg érdemiem a3 ditséretet, mint az, a3 kit ti olly nagyon magasztaltok. Bár melly ravaszul palástolja is hibáját a3 másokat kissebbiteni szerető emberr tsak ugyan ki mutatja annak ábrázatja és tekintete azt, a3 mit ajakai átallanak ki mondani. Ditsekszik, mihelyt látja , hogy nem akarnak hinni néki. Jobban jobban ki magyarázza azt, a3 mit akar, mihelyt annak betsülete nevekedik, a3 kit meg kis- sebbitett. 3S ha történetből vetélkedő társa talál lenni annak, a3 kit előtte meg ditsérnek: úgy annak jó tulajdonságain való boszankodása irigy- seggés kissebbitése valóságos rágalmazássá válik, az az, annak hibáit es fogyatkozásait nagyiLja,
