Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
5 és ajándékok, a' mcllyek eggyütt szoktak járni ezzel aJ nappal. Az egésséges ember nem lát egyebet aJ jövendő napokban, aJ reá várakozó jó szerentsénél. AJ félénk sóhajtozik, azt gondolván, hogy azok aJ kedvetlen környülállások, aJ mellyek között van már most is némíinémüképpen, talám még sokkal szomorúbb órákat okozhatnak neki. AJ beteges kedvetlenül néz vissza aJ hajdani örvendetes uj esztendő napokra, aJ midőn most az uj esztendő kezdete szomorú Ö reá nézve, és még meg lehet, hogy annak folyása szomorúbb is lehet. Az ifjú tisztességet és gazdagságot vár aJ jövendőtől. AJ hajadon leány azzal ketsegteti magát, hogy Ö ezen esztendőben férjhez megyen. Átaljá- ban pedig tsak nem minden ember vigasságot keres az esztendő kezdetében, azt gondolván, hogy a mit vígan kezd el, vígan is fog aJ majd vége- zodni. — JS ha szinte meg tsalatkozna is reménységében, örül mindazáltal ezen tsalárd reménységnek. Az okos ember pedig -— Js ki ne kívánná, hogy Ötét mások annak tartsák ? — az okos ember, ha szinte neki ereszti is magát azon örömnek, mellyet az illyen nevezetes nap szolgáltat: mindazáltal szakaszt valami kis időt aJ magános gondolkozásra is. Tudja azt az illyen ember, hogy az idő, és annak egy vagy másképpen való el nevezése semmit sem tessz magában gondoltaivá; tudja, hogy aJ mulatság semmit meg nem szentel: hanem aJ jó szív tesz jóvá mindent, annak kell tehát aJ jövendő időt is meg szentelni. Tudja, hogy az Ö életének ezután következő esztendei előtte egészen esmeretlen történeteket hoznak reá. Minden uj nap uj dolgokat hoz Ö eleibe. Nem ezek aJ történetek szerezhetnek neki boldogságot, vagy boldogtalanságot, hanem az, Uj esztendei gondolatük.
