Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
270 got adhatunk ellenségeinknek arra, hogy méltó jussal fel támadjanak ellenünk , szüntelen vigyá- zokká tesz hivatalbéli kötelességeinkben ; még jobban ösztönöz az arra, hogy vigyázzunk magunkra, mint barátainknak jóvá hagyások, aJ melly sokszor el ámíthat bennünket. — Jól van, háládatos leszek tehát ellenségeim eránt. Ezek tselekeszik azt, hogy emberi, polgári, atyai, házassági, íhíi, hivatalbeli, és munkálkodási tiszteimben hűségesen meg maradjak. Nekik köszönhetem , hogy lelkem esméretét semmi bún nem terheli. AJ midőn azt el kerülöm, hogy káromon örülhetnének ellenségeim; a3 midőn nem engedem azt meg, hogy rajtam gyozedelmet vegyenek , ugyan akkor én veszek azokon dia- dalmat. Még ellenségeim is jól tévőim! Úgy van, néha még nagyobb jól tévőim azok, mint aJ leg szívesebb barátaim is. Ellenségeim azok, aJ kik leg először meg intenek, ha hozzám közclget a> veszedelem , vagy szerentsétlenség. Meg intenek pedig, midőn meg tanítanak arra, hogy mindenre figyelmezzek, aJ mi káromra lehetne. Meg intenek, mivel szememre bánnyák azokaL aJ hibákat, aJ mellyek elébb utóbb kedvetlen állapotra juttatnának. Meg lehet, hogy gyönyörködne abban az én ellenségeimnek bosszúálló, és az én káromat kívánó szíve, ha látnák azt, hogy a3 magam hibája miatt ollyan bajba keveredtem, mellyböl ki nem tudok menekedni, Js akkor osz- tán ezt mondhatnák : „Nem meg mondtuk é előre, hogy ez lessz a5 vége-? 44 .De nem engedem, hogy valaha meg érjék ezt az örömöt. Minden ollyan hibát, minden restséget, minden igazságtalanságot el fogok magamtól távoztatni , aJ mellyböl veszedelem következhetne reám. Igazán és jámborul járok mind titkon, mind nyilván; igy meg síz ellenségen való gyüzedelem.
