Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

22

Kit soda az én Felebarátom?

látod. Midőn látod, hogy szegénységben vergődik valamelly szerentsétlen, vagy üldözte tik, vagy bogy mindenektől el hagyatott, vagy rágalmazzák azt mások, — gondold magadat abban az állapotban, aJ mellyben Ő van, és akkor osztán kérdezd meg magadat, hogy ugyan mit kívánnál te, hogy veled, vagy éretted az illyen környülállások között mások tselekedjenek? Azt kivánnád kétség kivül magad eránt való sze- retetből, hogy bártsak meg tudná valaki a’ te szomorú sorsodat, és utat Js módot mutatna neked, hogy aJ szegénységnek súllyá alól ki me- nekedhess; vagy hogy bár tsak védelmezne üldözőid ellen; vagy hogy vigasztalód, p árt fogó d , és tanáts adód lenne; vagy hogy betsületcdet a5 rágalmazó irigyek ellen oltalmazná. Kosza tehát, azt mondja az IdvezitÖ, te is úgy szeressed felebarátodat, mint te magadat; eredj el, és te is éppen úgy tselekedjél másokkal. Valamit akarsz, hogy az emberek tselekedjenek te veled , te is azt tselekedd azokkal. Mat. 7. 12.

Ez aJ felebaráti szeretetnek igazi magyarázatja, az Ur Jézusnak tulajdon szavai szerént.

Telly ességgel nem kell tehát aJ felebaráti szereteten tsupán tsak azon más emberek eránt való közönséges türedelmet érteni, vagy pedig azon mellesleg való jó akaratot, aJ melly szerént minden jót kivánunk ugyan azoknak, de azomban üressen botsátjuk el azokat magunktól , aJ midőn szűkölködnek. — Ez nem szeretet; ez nem az emberi szív meg indulása, hanem holt érzéketlenség. Illyen szeretettel aJ kövek is szerethetnek.

És még is, ha ugyan van jussunk arra, hogy az embereknek magok viseléséből Ítéljük meg azoknak sziveiket, nagyobb részént azok illyen gondolattal vágynak arról a* virtusról, tudniil-