Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
I. Uj esztendei gondolat oh /f' \ Jereny* 8. ;V Te, ki rám uj esztendőt kül<3essz, Mi vagyok én, hogy (meg.emli tesz, ’S meg ujjitod erántaüj jdiséged’? Hogy adhatok néked hálákat ? Felyiil múl minden határokat A’ Te Örök szereteted. Te vagy világok’ Alkotója, És a’ Te munkáidnak titka Ragyogó fény , szép rend, és fergeleg ; A’ Te tsudáid’ lántzában a’ Nap tsak egy fényes tűz pontotska ’S a’ föld annyi, mint egy féreg. Ki nézhetne bé, oh nagy Isten ! A’ sorsnak ama nagy könyvében, Mellybe irád az Ég’ rendelésit? Ki ült egy Tanátsban Te veled, Hogy meg mérné örök törvényed’, Melly hajtja az ég’ testeit ? Minden dolgok’ örökös sora Szorosan egybe van foglalva ’S úgy foly jól keliemetes szép rendben ; ’S bár mennyire keseregjenek , ’S tsüggedjenek a’ gyenge lelkek , Semmi sem lészen másképpen. Adtál Te mint igaz Istenem, Hitet ’s észt ez életre nekem, Melly elégséges én jól létemre! S ha vétkeimmel szerzett bajom’ 1 *
