Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
153 ne volna az a3 tselekedet: de mind a3 mellett sem valami különös dolognak tartják azt, a3 midőn úgy tetszik, mintha ezt gondolnák magokban: „ Ha én abban az állapotban lettem volna, én is szint úgy tselekedtem volna, 3s talám még jobban.44 A3 tselekedet, bár melly igen szép volt is az, hamarébb el felejtkeznek arról az emberek, mint akármelly hasonló fontosságú rossz tselekedetrol. Mert minden ember azt hiszi magáról, hogy Ö ollyan alávaló nem tudott volna lenni, mint a3 ki azt tselekedte. Ha pedig jobban íigyelmezünk ezekre az emberekre, a3 kik olly nagyon biznak magokhoz: gyakran azt vesszük észre, hogy közönségesen koránt sem ollyan kegyesek, Js ollyan jó lelkinek, mint azt várni lehetne. Félre térnek a3 jó útról gyakran még az ollyan aprólékos dolgokban is, a3 mellyekben nem sok erőlködésbe kerülne a3 helyes és igazságos tselekedet. *S ha szemekre vetik azt nekik, ezt felelik, vagy ezzel vigasztalják magokat: oh hiszen ezek tsekély- se'gek! Tegyenek hára bennünket! Az embereknek nagyobb része abban a3 tévelygő vélekedésben van, hogy a3 minden napi esetekben, vagy azokban az esetekben, a3 mel- lvek minden nap elő fordúlnak, igen könnyű akárkinek is a3 maga kötelességét el végezni: de a3 rendkívül való esetekben egészen másképpen van a3 dolog; ott tetszik meg a3 nagy lélek, és jóságra való tehettség; ott kell az embert próbára ki tenni, nem a3 tsekély dolgokban.-------A3 tévelygés és hiba onnét van, hogy a3 tsele- kedetnek nagyságát és következéseit, az abban ki mutatott virtusnak nagyságával egynek tartják. A3 szívnek jósága pedig nem attól függ, hogy fontos é, főben járó é valamelly tselekeA’ tsekélységnek látszó ’s á t. tsak fontosabb dologban pro-
