Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

151

Oh valljon szükséges é még, hogy tovább is rajzolgassam ezen bűnnek irtóztató és kárhozatra méltó voltát, —szükséges é mondom ez aJ végre, hogy ettől magamat meg óvhassam? — Nem! Elég ezt bűnt aJ maga egész utálatosságában igy csmérni aJ végre, hogy iszonyodjon ettől akárki is. El fordítom tehát attól az én tekintetemet ! Keserűséggel tölti bé lelkemet ennek tsupa nézése is. Fel emelem tehát az én szívemet aJ Te felséges tselekedeteidre oh Istennek szent Fia Ur Jézus, aJ ki méltatlan szenvedtél. Elég énnekem azt tudni, hogy Te ki beszélhetetlen szeretettel szeretted aJ bűnös embereket, Js ezen Te szeretetednek meg gondolása arra serkent, hogy én is szeressem azokat, aJ kikért te szere- tetbol kint szenvedtél.

AJ Te gyozedelmeddel biztatom tehát az éh Lelkemet. Látom hogy mint aJ bűnös emberi nemzet MegVáltója, mi módon haltál Te meg a’Golgotán ; hallom miképpen könyörögtél halálos környülállásidban is a5 Te gyilkosiclért a' Mennyei Atyának.

Oh áldott, Js örök ditsoségben élő Ur Jézus! vajha nékem is részem lenne aJ te szenvedésednek és halálodnak hasznaiban. Tseleked- jed azért, hogy én gyözedelmet vévén aJ bűnökön, örömmel, és az örök boldogság tsalhatatlan reménységével kiálthassak eképpen az én halálom óráján: Atyám! vedd hozzád az én lelkemet! El végeztetett! Amen.

Az árulónak tsó kj a.