Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

H3

Az árulónak tsókja.

Luk. 22.: 48.

A’ jámborság által éled Uram! bennem a’ Te képed,

És meg ditsoül lelkem.

Adjad , hogy kép mutatástól Ment légyek, ’s a’tsalárdságtól,

’S a’ mi igaz szeressem.

A’ ki a’ Krisztust esméri Az a’ tsalást el kerüli Szóval ’s tselekedettel.

A’ ki tud Júdás’ tsókjához ,

’S barátja árulásához A* Jézust árulta el.

Mikor íizUr Jézus földi élete3 folyását el gondolom , mindenkor tsudálkozással telik be szivem. Az emberi természetnek meg aláztatását, és fel magasztaltatását látom abban. A3 mit a3 leg jobb vers-Írónak leg mérészebb képzelődése; a3 mit a3 leg nagyobb világi böltsnek éles látása, és böllsessége még tsak meg sem tudott volna gondolni, az az Ur Jézus életében, mint meg történt dolog, világosan benne van. Mikor az Evan- gyélista szavait olvasom, vagy hallom, úgy tetszik nékem , mintha az Istennek Lelke egy ártatlan tsetsemonek ajakai által beszéllene a3 sok ezer esztendőkön által élő emberekhez. Látom ezen históriában úgy szóllván az egész emberi nemzetnek borostyán és tövis koszorúit; látom itt egyesülve a3 leg kissebb3s legnagyobb virtusokat, a3 mellyekre tsak alkalmatos az emberi szív; és isXII.