Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

hogy a3 maga lelkét némelly múlandó gyönyörűségért fel áldozza.

Gyakorold magadat abban , hogy úgy szólj. a mint ítélsz. Zabolázd meg ajakidat 5 hogy soha másképpen ne beszéljenek és szóljanak, hanem tsak úgy, a3 mint gondolkozol valamiről. A3 mit gondolunk, nem tartozunk ugyan azt mindenkor ki mondani: de az kötelességünk, hogy beszédeink soha ne ellenkezzenek gondolatinkat. JS valamint aJ te szájadnak beszéde , hűséges ki magyarázója aJ te gondolatodnak, úgy aJ te tse- lekedeted is légyen szavaidnak bizonysága. Szoktasd arra magad, hogy semmit ollyast ne tsinálj, a* mit tilalmasnak tartassz. ’S ha valamikor vagy tudatlanságból, vagy tévedésből, vagy hirtelen- kedésbol meg történne is az, hogy sl3 kötelességnek által hágnád határait: ne nyugodj, míg jóvá nem tetted az igazságtalanságot, és vissza nem pótoltad a3 kárt, mellyet vagy ember társadnak, vagy a5 társaságnak tettél. — Ezt teszi jó lelkűnek lenni.

Szoktasd arra magadat, hogy semmit szépnek ne tarts, aJ mi nem jó; semmit ne tarts hasznosnak , hanem tsak azt, a5 mi igaz; semmit se tarts gyönyör ködtetőnek, a3 mi nem szabados; semmi se tisztességesnek, aJ mi nem igazságos ; semmit se irigységre méltónak, hanem tsak a3 virtust; semmit se szerentsétlenségnek, hanem tsak aJ bűnt. Ezekben elő segélli aJ te erődet az Isteni segedelem és ollyan órákat kóstoltat veled, inellyekben uralkodván fel lázzadt indulatidon, a3 világ bal vélekedéseivel, ijesztéseivel, és örömeivel semmit sem gondolván, érezni fogod azt a3 leg főbb boldogságot, mellyre az ég alatt alkalmatos az emberi szív, tudniillik aJ léleknek önnön magával, az egész világgal, JsaJ teremtő Istennel való békességét.

A' j ó L elk ú s ég. 141