Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Kitsoda az én Felebarátom ?

15

Holott az Ur az én vétkem Meg botsátja ’s el tűr engem.

Oh ti, Krisztusnak tagjai,

Ki meg holt mindnyájunkért:

Szeretlek Atyámfiái,

A’ kikért Ö ontott vért;

Imádkozom érettetek,

Tűrök ’s jól tészek véletek.

Minden embert gyámolítok,

Édes IdvezitÖmmel;

Kárt nem tészek, sót szolgálok Tanátsal ’s segítséggel;

A’ rosznak ellent állója Leszek ’s a’ jónak barátja.

Szeressük egymást mindnyájan;

’S egymás javán örüljünk ;

Senkit ne bántsunk vaktában,

Ne sértsünk ’s kissebbitsünk;

Minden perpatvart kerüljünk,

Isten’ szavának engedjünk.

JV-itsoda az én felebarátom? —* — Ezt kérdezd egykor egy írástudó el3 Jézustól, midőn az aJ maga tanítványait oktatná. — Kitsoda az én fe- felebarátom? Ezt tudakozza bizonyosan még ma is némelly Keresztyén, amaz Irástúdónak példája szerént.

Az aJ koldus é az, ezt kérdi aJ kevély gazdag, aJ kinek én az utszán alamisnát vetek, hogy ne alkalmatlankodjék rajtam ? Alamisnát örömest adok néki: de hogy azt mint atyámfiát szeressem, vele osztozzak, vele atyafiságosan tár- salkodjak, ugyan ki kívánhatná azt tőlem? — Más felebarátot én— igy szóll az tovább — nem esmérek, hanem tsak azt, aJ ki velem egyenlő rangban van, egyenlő származású és születésű ve