Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Az E sic üv és.

.12.7

Le mondottál a3 hamis eskiivésben az Isién segítségéről: — ki fog rajtad segíteni, midőn szemeid a3 halálban el áléinak, midőn hidegedni kezd aJ szived, 3s midőn mindent el keli hagynod, a3 mivel bírsz? — Le mondottál a3 hamis esküvés- ben az Ur Jézus érdeméről; — mitsoda érdemmel állassz osztán meg az őrökké való Biró előtt? — Midőn el rebegé nyelved a3 hamis eskiivést, el távozott tőled a3 Szen,t Lélek: — ki lessz ama3 rettenetes Ítéletben, mellyben a3 te esküvésed szerént adatik 9/ jutalom., — ki lessz mondom akkor a3 te szószóllód ?

Szent, szent Isten ! Nem tudom el gondolni az ember maga meg átkozásának következéseit; merta3 liitszegés valójában maga meg átkozása az embernek, és semmi nem egyéb! Igazságnak Istene ! igaz lelkű kívánok én lenni, és maradni, mind Te előtted, mind az emberek ,elött, hogy ne kellessék rettegnem az emberek tekintetétől, sem a3 To mindeneket túdó és látó szent színedtől, sem a3 Te változhatatlan igazságodtól. — Szenteltessék szüntelen én általam a3 Te Neved, mind szavaimban , mind tselekedeteimben , és ne engedd, hogy hijjában fel végjein a

3 Te szent Nevedet. Adjad hogy mindenkor igaz, és tettetés nélkül való légyen az én beszédem, mint a3 Te szent fiadnak az én Meg Váltómnak beszéde, hogy a3 Te Szent Lelked lakozzék én bennem mindenkor. Amen.