Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Az Es k üv e s.

121

ne adja elő, mintha tagadhatatlan igazság volna az. Meg keli arról emlékezni, hogy némelly esetekben még szemeink látása, és füleink hallása is meg tsal bennünket; emlékező tehetségünk pedig tévelygésre vezethet igen könnyen. Szorossan meg kell tehát az visgálni a3 keresztyénnek, a3 mit állitani akar, és jól meg kell fontolni, hogy mire és mennyiben esküdhetik meg. — Méltán tarthat attól a3 jó keresztyén, hogy hamis tanú- bizonyságot talál tenni, mellynél fogva kárt tehet ártatlan felebarátjának, és azt a3 Birót, a3 ki annak ügyét meg Ítélni köteles, meg tsalhatja. Nem ok nélkül fél attól a3 jó lélek, hogy igaznak találja azt mondani, a3 mi nem igaz , holott pedig nem tsak a3 világi Biró előtt, hanem az Istennek színe előtt is áll és teszi le hitét, a3 midőn meg esküszik.

Ha tehát arra is nehéz jó lélekkel meg esküdni, a3 mi már meg történt , a3 mit szemeinkéi láttunk, füleinkéi hallottunk, sót a3 mit talám magunk tselekedtünk , mennyivel veszedelmesebb azt állitani esküvéssel, a mi még ez után fog történni, vagy a3 minek tellyesitése vagy véghez vitele felöl Ígéretet tészünk. — Senki se Ígérjen annakokáért addig esküvés alatt semmit, míg előre szorosan meg nem visgálta, és jól meg nem próbálta magát, vallyon akarja é tellyesi- teni, vagy tellyesitheti é azt, a3 mit igér. Ne esküdjön addig senki, míg tökélletesen nem tudja azokat a

3 kötelességeket, a3 mellyeknek tellyesi- tését esküvéssel akarja magára fel vállalni.

Hijjába állassz oh keresztyénség nélkül való ember! szemtelen ábrázattal az Isten, és az emberek eleibe a3 végre, hogy tsúfot űzz mind az Isten, mind az emberi társaság törvényeiből, hogy istentelen kezedet fel emeld az ég felé a hamis eskiivésre, és tsalárd szájjal az esküvésnek