Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
13 én sok kedvetlenségeim az elmúlt esztendőben. Erő nélkül ingadoztam a3 virtusra a3 halálnak után , és magamat meg tsaltam. Nem tsalom meg többé magamat, mert ez által életemet, békességemet, az örökké valóság felöl való reménységemet kotzkáztatom. Nem tsalom meg többé magamat, mert ez a3 magam meg tsalá- sa szemeimet meg vakította, és előttem az Istennek útait, és a3 világi dolgok folyamatját gyakran meg foghatatlanokká tette. Esmérem én, oh Istenem 3s Atyám! az életnek útát, a3 Te hozzád vivő utat! Az én okosságom és szent Vallásom meg mutatják azt én nékem. A3 Te Szent Fiadnak a3 Jézusnak akaratja és példája szerént kívánok élni ez után; ez a3 valóságos élet! Ma kezdem el ezt az életet, és állhatatosan folytatom azt. Az Ur Jézusnak példája szerént a5 jóban állhatatos, az Istennek akaratján meg nyugovó, 3s minden emberek e- ránt jó szivü fogok lenni minden környülállá- sok között. Hogy pedig illyen lehessek, e3 végre sokkal nagyobb buzgósággal fogok az én Szabaditómhoz, Közbenjárómhoz 3s IdvezitÖmhez a3 Jézushoz ragaszkodni. Úgy van, Ö hozzá ragaszkodom , azért is mindenkor azon lészek, hogy az Ö Szent Igéjét gyakran halgassam, olvassam, és meg tartsam. O hozzá ragaszkodom, ö róla emlékezem meg, midőn a3 testnek indulati, vagy a3 szerentse 3s szerentsétlenség a3 bűn tételre kisértenek engemet. Vallyon tehetnék é hasznosabbat annál ezen uj esztendő kezdetében, hogy a3 Te színed és tekinteted előtt, oh Mindentudó , Te előtted oh életemnek Bírája! illyen jó szándékokat gerjesztek az én szivemben, a3 mellyek engemet a3 haláltól meg mentenek, és mind e3 jelenvaló, mind a3 következendő élet3 boldogságának meg nyerésére XJj esztendei gondolatok.
