Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Hóid. 89 magamat méltatlanná azon felséges hivatalra, mellyre engemet aJ semmiségből elő hivtál 3s elő szollitottál! Vajha én, oh minden lelkek ditsosé- ges Attya, minden gondolatimban, magam viseletében és iparkodásomban inkább lélek, mint földi valóság lehetnék, hogy ne úgy hervadnék el, mint a plánta, nyomorultul és lételemnek minden nyoma nélkül; és ne úgy múlnék ki e3 világból, mint az állat, mind magamra, mind aJ világra nézve minden haszon és magok után semmi következéseket se huzó tselekedetek nélkül. Midőn a3 Te felséges voltodat, mindenható Igazgatója e3 roppant világnak, a Te munkáidról való magános elmélkedéseim által közelebbről esmerem meg, imádással el telve emelkedik fel lelkem Te hozzád; tellyes erővel emelkedik fel akaratom aJ virtushoz Js mind annak, a3 mi tökélletes és még hibázik bennem, el érésére, e- rom hatalmasabban emelkedik fel. Még nagyobb kívánsággal akarom én tehát a Te Mindenhatóságodnak tsuda dolgait, Js kívánlak ezekben Tégedet látni; Js minden iparkodásomat arra fordítom, hogy halhatatlan lelkemet külömbféle es- meretekkel gazdagítsam. Mivel mennél elébb megyek a3 Böltseségben, annál virtusosabbá 5s annál méltóbbá leszek, hogy aJ Te ditso világodban élhessek. Amen.
