Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Hóid: 77 nás félelem! Az Isten örökkévaló világosságban lakozik 9 O előtte nints Setétség 3s az Ö hozzám való szeretete, és róllam való gondoskodása semmi földi órához sints kötve. Akár éjtszaka, akár nappal leg jen, egyenlő szeretettel vigyáz O az én létemre és boldogságomra. Tsak O benne való állhatatos bizodalom, Js tsak tiszta lelki esméret legyen bennünk, *— mi reánk nézve is világosság lessz aJ setétség. VII. J' Hóid ’Sóit. 136. 9. Isten , a’ ki nagy 'S véghetetlen vagy És nints semmi határa hatalmadnak, Meíly sok jeleit Látjuk annak itt ’S még kezdetét se esmerjiik munkádnak. Mennék el bár a’ Meny vég pontjára ’S látnám fényleni ntolsó Napodat, Nem találnék ott Sehol olly pontot, Hol ne láthatnám felséges voltodat. A’ mit teremtő Szavad már elő Állított, ki tudja mind fel számlálni? És ha párántsolsz Vagy tsak egy szót szólsz, Milliomok fognak még elő állni.
