Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
M meg ujúlás, Kímélve ítéli 6 meg az emberek botlásait, aJ kik minden szükség nélkül , liiúságból vágj különösségből mértékletlen örömeiknek egész éjtszakákat áldoznak fel. De még is nagyobbra betsűli Ö az egéséget, az élet leg betsesebb javát, melly nélkül az ember minden jóra és hasznosra alkalmatlan. Ha kötelesek vagyunk aJ TeremtÖnek a3 mi Java in kal való élésünkről,, ^s azoknak használásáról számot adni, mellyeket eJ földön adott nekünk: úgy minden bizonnyal az a3 leg nagyobb felelet terhe reánk nézve, melly bennünket aJ minden földi jók leg betsesebbikéért, az egésségért, és életért nyom. Mint az éj tsz ak a maga el távoztat tőlünk mindent, aJ mi nyugodalmunkat meg háboríthatná; mint mindenre fátyolt húz az és az egész természetet némává teszi, hogy semmi se zavarja meg tsendességiinket: úgy nekünk is mindent el kell lelkűnktől távoztatni, a’ mi nyugodalmunkat és álmunkat meg akadályoztathatná. Ruháinkul e- gyütt, mellyeket le vetünk magunkról , aJ nappali gondokat és foglalatosságokat is le keli vetkeznünk , Js azokra nézve mintegy meg halván* egészen magunkéinak és az Istenéinek kell lennünk. A3 tsendes lelki esméret és ez a gondolat : .Az Isten vigyáz reánk! leg nyájasabban el altatnak és meg oltalmaznak bennünket minden a ’ miatt való szükségtelen aggódástól, a3 mi éjjel rajtunk vagy hozzánk tartozóinkon meg történhetne, mig mintegy lelketlenül fekszünk ágyainkban. Ismét azon erőtlen és gyámoltalan állapotunkba esünk mi éjtszaka vissza, mellyben még tsetscmö korunkban voltunk. Ismét azon eszméletlenségünkbe süllyedünk vissza, mellyben aludtunk akkor, minekelöite az-Isten keze bennünket erre az életre elő állított volna. Akkor