Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
62 Az E s tv e. úgy leszünk a* világban boldogok, ha erköltsibb életet élünk és mindent meg fontolva tsinálunk abban. A3 miilyen fájdalmasak lehetnek az illyen észre vételek némellyek előtt, ollyan kellemetesek azok r keresztényre, és az igazi bolts emberre nézve. Ez mindjárt első kezdetekben észre veszi hibáit j Js fel fedezi azokat önnön maga meg visgálásakor, ha szinte a' nappali zajgásban és sok felé való vonottatásokban, mellyektol körül volt véve, el tudták is magokat szemei előtt rejteni. Urokká lessz Ö azoknak, mivel méltatlannak Ítéli azt magához, hogy olly gyengeségektől hagyja magát igazgattatni, mellyeket mind magában, mind másokban utál. Állhatatoson fel teszi magában hibáinak ki irtására, hogy aJ következendő napon, ha alkalmatossága lessz, ellenkezőjét fogja annak tenni, a3 minek tselekvésére eddig Ötét az ö tisztátalan kívánságai el tsábi- tották. Esmeri Ő az Ö ellenségét és annak hatalmát , Js fel fogadja az Isten színe előtt, hogy gyŐzedelmet fog rajta venni. Életünk által nézése és az el múlt naj)ra való tekintés akkor szül leg nagyobb gyönyörűséget, midőn r szívet ezen vigasztaló önnön-tudás jutalmazza meg: „En ezt aznapot nem töltöttem haszontalanul el a3 világra nézve, Js nem a3nélkül, hogy magamat ne nemesitettem Js aJ tökélletességben elébb ne mentem volna. Imitt amott illetlen szokásaim, természeti hibáim, aJ haragra , gyülolségre 3s meg elégedetlenségre való hajlandóságom ellen szerentsésen hartzoltam. Ma is, aJ mennyiben tsekély erőmtől ki telt, örömöt hintettem féle- barátim életek pályájára; leg alább egy embert meg vigasztaltam Js boldoggá tettem, r honnan ezt aJ napot is meg nyugodtan számlálom R többi közzé , mellyeket már el értem. Az Isten
