Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

tolt gyozedelemre; mivel az Isten, a* ki a® nemzetek sorsát mindenható kezeiben tartja, úgy akarta azt.

Hányszor lett semmivé ama nagy Királyok hatalma, aJ kik roppant Seregeikkel más népeket rémülésbe hoztak Js ezeknek számokra már el készítették aJ rab-lántzokat? Egy nedves hideg idő ugyan is dögleletes nyavalyákat terjesztett el aJ számtalan vitézek közt, Js a’ ret- egést okozó hadi népből ezeren lettek a® sir jrédáivá, minekelötte azokat, a3 kik ellen fegyvert köszörültek, tsak látták volna is. Az emberi erő erőtlen volt ellenek, Js imé egy nedves őszi levegő tökélletesen meg alázta őket.

Szollj Kételkedő, vak történet volt é ez? LJgy vagyon, így felelsz te. De miért állott te- íát az aJ történet éppen az ezen nagy következésre leg alkalmatosabb időben, és az ar- a leg alkalmatosabb tájjékon elő? Kételkedő, íz j a® mit te vak történetnek nevezel, böltsebb i te böltseségednél. Esmerd meg az Istent! kételkedő, ez aJ minden emberi éles eszet ki átsző és semmivé tévő vak történet milliomodat meg milliomokat tett szerentsésekké, az el íyomattakat szabadságba helyheztettc, aJ bátorta- anoknak erőt adott Js az emberiségnek nagy és íemes részét önnön erejének érzésére ismét issza vezérelte — ez a^ vak történet tellyes olt ollyan böltsességgel és könyörületességgel, a* nillyen egy halandó Szivében se lakozik !

Meg esmerlek én Tégedet Isten ! emberi íemzctnek Istene és Attya! Te vagy az, aJ ki dormányozod mind a'* mennyet, mind aJ földet. Szenteltessék meg aJ Te neved. Légyen meg a5 Te akaratod! Te veszel engemet körül, Js Te üselsz reám gondot atyai gondviseléseddel. Min- Iég közel vagy Te én hozam! Te zúgsz körülAz idő járásának változásairól 's a t. 575