Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
más valóság volna, mint aJ Természet, vagy az Isten; mivel van Önnön tudása. SÖt sokkal felségesebb volna az illyen Istennél, mert az ember olly tehetségekkel bir, mellyekkel a ’ dolgok rendjét Js aJ természet munkáit által látja, mellyek- rol a^ természet maga semmit se tud, Js aJ mel- lyeket semmi Teremtő se esmer. Bár keskenyebb határok közzé van is az emberi értelem szorítva, mint sem aA Mindenhatónak tzéljait mindenütt által láthassa, azt mind- azáltal megteheti, hogy ezen tzélok felöl tudakozódjék. Hogy mindenütt tzélerányosságot gondoljon, aJ természeti törvénnyé aJ léleknek, Jstulajdona az emberi gondolkozó tehetségnek. & tapasztalás nem tsak azon minden test alkotásában lévő leg tsudálkozásra méltóbb rendet mutatja meg aJ józan visgálódónak, melly szerént aJ leg kissébb hijánosság is végső romlást huzna maga után az Egészre nézve, hanem arra is meg tanítja az embert, hogy átaljában ezer meg ezer dolgoknak kell együtt munkálódniok , hogy egyetlen egynek aJ léteiét fen tartsák. Tsak egy szem hibázzék aJ valóságok ezen véghetetlen lántzában, az egész világnak meg kell változni. Kiváltképpen szembetűnőnek látszik pedig előttem aJ Természet és az emberi nemzet közt való költsönös munkálódás. Sorsaink nagyobb része igen szorosan öszve van szőve fonva aJ Természet Egészének nagy menetelével és pedig az idő járása Js ennek változásai által. Tsak nem ezek határozzák el éltünk egész folyamatját és erán- nyát. Ollyanok azok az Isten kezében, mint a" mi sorsunk kormányozására szolgáló látható eszközök. Az idő járásainak minéműsége és neme hozza mozgásba, változtatja meg Js hajtja kiilömb- féle tájjékokra az emberi nemzetet aJ föld színén, merre ennek mennie kell; eJ szüli az emberi 566 Az idő Járásának változásairól ’s a’ t.
