Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
546 Az Isten a* Szélvészben. hóval lepett mezok lakosai kunyhókat építhessenek ós meleget szerezhessenek magoknak. Bizonyára ha a3 világok Királlyának az Ó véghetetlen országára való bölts gondoskodását, Jsaz Ő tsudálatos hatalmát, melly szeréntdaz ég messze lévő világainak futását és bé folyását a3 földi lakosok e3 világi boldogságoknak eszközeivé teszi, látjuk; ha a3 meg zabolázhatatlan Szélvészeket, melly ek még az Ö leg rettenetesebb dühösségekben is, az Ö emberi nemzet eránt való atyai kegyelmének és jóvoltának Szolgái, megtekintjük —- ugyan ki maradhatna tsudálkozás, meg indulás és a3 minden Egek és Földek Ura 3s Teremtője eránt való háládatos tiszteletre és imádásra serkentő ösztön nélkül? Ki kételked- hetik még tovább is, hogy a3 tsak tetsző természeti rossz is végre egy a3 leg bővebb gyümöl- tsöt termő áldások közziil ? Ki hozhatja tovább is kétségbe, hogy azoknak, a3 kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra vannak? Igen is, igy szóllok a3 koros és sokat tapasztalt 3s Istenfélő Tóbiással: „Bizonnyal tudom, hogy a3 ki az Istennek szolgál, a3 meg ostoroz- tatás után meg vigasztaltatik és nyomorúságából meg szabadittatik 3s meg fenyittetése után kegyelmet talál. Mert nints neked örömöd a3 mi romlásunkban. A3 zivatar után ismét fel deríted az égre a3 te napodat 3s a3 sirás és jajgatás után örömökkel töltessz bé bennünket. JDitséret és di- tsoség légyen a3 Te nevednek mind örökkön örökké, Izraelnek Istene!4' Tob. 3. 22. 23. Hogy lehetek hát én még is néha olly kitsiny hitű, holott látom, melly kegyelmesen 3s melly atyai jósággal kormányoz Ő mindent az élő és az élet nélkül való természetben! Hogy tsügged- hetek tehát cl, ha nem úgy megyen dolgom, a3 mint én együgyüségemben és rövid látásom sze
