Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
533 vészén rajtam erőt, ha semmiségemet a* Te mindenségednek meg mérhetetlenségében meg gondolom. Úgy tetszik, mintha a3 Te gond viselésedre nem volnék érdemes. — De örökkévalóságok Attya, a3 Te kegyelmed nem enged engemet el süllyedni, és a3 Jézus világossága meg világosítja az én setétségeimet. Por vagyok é én is, mint ama számtalan világok? 3s a3 lelkek nagysága nem egyéb é, mint a3 testek nagysága? Bár melly nagyok is ama napok, ama földek, holdak, ’s az ö pályáik ; még is a3 Te képedre teremtetett okos Lélek által látja, ki számlálja azokat és meg esmer Tégedet ö bennek. Te, felségesebb és ditsoségesebb valóság mindennél, a3 mit semmiből szollitottál elő, formáltál és alkottál, Te meg esmertetel, és imádtatol az emberi lelkektől. Méltóságosabb valóság vagyok én tehát, mint azon teremtések, mellyek körültem sugároznak, mert én azokat olly Isteni erővel visgálom, mint Te, Világok Ura; tsak hogy Te a3 véghetetlen Mindenségnek a3 leg kissebb részeit is esmered, én pedig alig esmerek a3 valóságok Oczeánjából egy tseppet! 3S ebből a3 tseppbol is ki tündöklik az én romolhatatlan Lelkemnek felséges és Istenhez hasonlatos volta! Melly szívet fel emelő, melly vigasztalással tellyes ezen a1 Mindenségben való állás pontomra és helyheztetésemre való tekintésem és — minden Földek 3s Napok Istene — az én Te veled való öszveköttetésem. En a3 Te gyermeked vagyok. Szerettél és fel neveltél engemet. Milliomok vannak a3 Te teremtéseid közt, mellyeknek semmi képzeletek, semmi esmeretek sints rollad; *s milliomok nem tudnak semmit tulajdon tételekről is. En ellenben mint ember, lételem felséges érzésében háládatos Szívvel esmerlek és szeretlek Tégedet. Hogy tsüggedhetnék el annakA' tsillagos égre való fel tekintés.
