Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
54 Az Estve. Mdg aJ téli estve is, ámbár ebkor aJ természet minden nyári ékességeit le vetkezte, ád nekünk örömöket. Ez ugyan is szorosabban öszve köti a barátokat egymással af barátságos társaságokban; korábban egyesiti aJ vidám háznépe- • két a bé fütött Js meg világositott szobákban a barátságos és bizodalmas beszélgetésekre , könnyű foglalatosságokra vagy mulattató játékokra, mig oda kin aJ szélvész, eső és lió o- stromolják a* setétben aJ bátorságos lakhelyek ablakait, hogy aJ földet az esztendő szelidebb részeiben való nagyobb termékenységre előre készítsék. Az embereknek nagyobb részek jókor reggeltől fogva fáradságos munkájával és nappali foglalatosságaival lévén el foglalva, legvidámabb szempillantásait az estvének köszönheti. Az estve az el faradtak innepe; de egyszersmind aJ jó emberek innepe is. A setétség mintegy az egész világtól el szakaszt és tsak egynéhány meg hittjeinkel való társai kodasra —• végre pedig tsupán magunkra szőrit bennünket. Setétség fedezi bé mühellyeinket, mulató helyeinket, Js barátink és ellenségeink lakhellyeiket. A világ mintegy minden nap lementevei ki hal reánk nézve, mig végre az el múltnak érzésevei és az arra való vissza emlékezessél tsak JUagunk maradunk. A Természetnek ezen rendelése nem tsak arra való, hogy elfáradt testünk aJ nyugodalom által pihenést s meg ujálást találjon, hanem arra 1S> kogy a nappali történetek és tárgyak által spkíelé el vonattatott lélek ismét öszve szedje magát , és önnön magának Ura legyen. AJ fül semmit se hall többé; de éppen ez az a^ szempil- antas, mellyel aJ világnak Istentől ki szabott rendje azért ád, hogy lelkünk annál meg hábo-
