Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

50

A Dél.

magát a3 te ember - szereteted, mint itt; sehol sints olly jó alkalmatosságod az ürömnek ós jóllétnek hirtelen és kevés fáradsággal való el terjesztésére, mint itt, a3 hol egy atyai biztatás, egy barátságosan jutalmazó tekintet, erántad mindenek jó hajlandóságát megnyerik, míg a3 veszekedő szóllás mód , zsémbesség 3s a3 szüntelen való másokkal meg nem elégedés a3 leg jobb érzésiieket is el idegenítik tolled és állapotjokat nekik meg keserítik. Itt vess el örömöket 3s aratni fogod azokat egész nap.

így jobban meg fogod a3 mennyei jóltévo evánt való háfádatos érzésedet mutatni, mint szavak által; igy mindenik nappali munkád a3 te hited meg ditsoülése lészen, és a3 déli óra reád nézve egy olly innep közepén való nyugvó pont lessz, a3 honnan mind azokat az örömöket, mind azt a3 jót és hasznost által nézed, mellyeket már tettél, vagy még véghez fogsz vinni.

Atyám, oh mennyei Atyám, a3 ki adod meg nekünk a3 mi mindennapi kenyerünket: me Ily méltatlanul vettem el én azt gyakran a3 Te kezedből! Melly ritkán gondolkoztam én arról, hogy a3 te kegyelmed nélkül a3 leg nyonjorúl- tabb halandó volnék; hogy a3 Te áldásod nélkül minden bőség sikeretlen volna! Hogy élek , hogy eróni van a

3 hasznossá léteire és arra, hogy magamat és hozzám tartozóimat, kiket nekem adtál , boldogítsam , tsak Néked köszönöm. 3S még is hányszor el felejtkeztem a3 Te jó téteményidröl; hányszor tulajdonítottam azt, a3 mim van 3s a3 mi vagyok, tsak az én tulajdon eszességemnek és szemességemnek, szorgalmatossá gomnak 3s alkalmatos voltomnak ! —

De Te el nem fáradsz a3 kegyelemben 3s a3