Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
58 volna, Js barátid és barátnéid most siránkoznának meg hült tetemeid felett, akkor is íél ébredtél volna, de nem itt, hanem másutt! Fel ébredtél te : úgy fogsz te valaha egy rövid ideig tartó eszméletlenség sötétségéből, az az, aJ halál álmából ismét vissza joni az életre. Az álomnak és fel ébredésnek ezen egymást fel váltásokat nem hijjában rendelte aJ Teremtő Böltsessége. E’ földön minden a" jövő életnek és az örökkévalóságnak ábrázoló képe. Fel fogok, igen is fel fogok valaha utolsó álmomból ébredni, oh Isten, oh én örökkévaló Istenem! Mit fogok én akkor érezni, ha nem fog többé a3 földi életnek világossága szemeimbe tűnni, hanem az örökkévalóság hajnalának su- gárai vesznek körül engemet! Fel fogok ébredni és mint itt, ismét fel találom minden aluvásom után barátimat, úgy fogom azokat a3 fel támadás nagy napján való fél serkenésem után is meg látni ! Viszont kedveseim közt leszek én ott is; ismét meg köszöntőm azokat, aJ kik előttem meg holtak, Js aJ kik aJ földi élet álmából elébb fel ébredtek ! — Ali minő reggel lehet aJ jobb életnek ezen reggele! Minő fél ébredés ez az örökkévalóságra való fel ébredés! Szinte reszket lelkem aJ le irhatatlan örömtől. Vajha akkor is az örömtől, Js nem a'’ félelem miatt reszketnék! Vajha akkor is, oh Istenem, ezen vidámsággal, ezen bizodalommal tekinthetnék a'te véghefetlen szeretetedre, mint most, midőn az álom lántzai alól fel szabadulván, reggel hozzád emelem fel szemeimet! Atyám, oh Atyám , akkor se hadj el engemet. Oh, tsak akkor édes az álomra menés, ha az ember vidám reggelt reményűiét; és tsak akkor nem keserű aJ halál, ha az ember semmi borzasztó állapotra való fel Ä Reggel.
