Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
28 gél maga ki gúnyolja a* maga bátortalanságát, mellyel estve érzett. így helyhez tetett a-9 Teremtő mindenbe, még abba is, aJ mi életünkben leg közönségesebb, olly tsndálkozásra méltó külömbféleséget, melly soha se enged bennünket cl fáradni. tárgyak és érzések szüntelen való változása húzomos munkásságra ösztönöz minket, mivel munkásság; nélkül állapotunk meg javitása lehetetlen. érzéketlen lennék é én az Istennek ezen bölts rendelései eránt? azon rendelések eránt, mellyeket O az én földi boldogságomra és lassan lassan való nemesedésemre és tökélletesedé- semre tett? Nem, én Keresztény" vagyok! Semmi se tsekélység én előttem, aJ miben az Isten böl- tsessége és jósága magát ki nyilatkoztatja. Én Isten gyermeke vagyok, aJ Mindenhatónak gyermeke : hogy nézhetném tehát aJ leg mélyebb gyönyörűség nélkül az én örökkévaló Atyámnak munkáit ? Vegyetek körül engemet, oh ti minden sze- rentsés reggelek emlékezetei, mellyeket e3 földön éltem Js el értem! Ébredjetek fel ismét bennem ti szent érzések, mellyek engemet sokszor olly boldoggá tettetek, midőn aJ virágzó természet felett, aJ hajnali felhőkön keresztül, a^ fényes sugáraival ragyogó napot fel joni láttam, Js aJ roppant világon mindenütt meg zendúlt az örökkévaló jóságnak magasztaltatása Js ditséro éneke ! Hulljatok ismét oh ti el ragadtatásomnak édes könnyei, mellyek szemeimben lebegvén, gyakran el homályositottátok azokat, midőn engemet az Isten felséges és ditsoséges volta az Ö tsudálatos munkáiból az aranyos reggeli órán körül vészén í Ötét fogom én magasztalni 5 Ötét A' Re g g el.
