Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

16 gyeket árnyékok bontják el, ha az élet lármája és zajgása el némúl Js az el fáradt halandók Js minden élő valóságok álomba merülnek; ha a* roppant föld golyóbissá mintegy ki halva nyug­szik , mint valamelly holt test aJ maga setét sír­jában : tsak hamar fel emelkedik néma tsendes- ségével az éjtszaka és miliőm tsillagok fény­lenek le az égről annak setétségébe; nem látjuk többé a^ föld golyóbissát, Js ennek szépségeit és pusztaságait — tsak idegen világokat látunk, mellyek aJ Mindenség véghetetlenségébol bará­tságosan mosolyognak le reánk. Minden éjtszaka meg ujjitja bennem az én halálom képét Js az arról való gondolkozást. Az álom aJ halál testvére, bé akarja Szemeimet zár­ni ; minden tetemeim nyugvó helyre kívánkoz­nak ; aJ világnak semmi kellemetessége sints töb­bé ; az el setétedett föld világosságát és díszét el vesztette; tsak az ég ragyog még. Ha vala­ha aJ halál haldokló szemeimet bé zárja Js ez az élet ama hosszas éjtzakába, aJ halál éjtzakájába el enyészik — ha mindent el vesztettem — akkor is tündöklik még az Eg, sőt tsak akkor nyílik meg előttem az örökké valóság ditsoséges fén- nyének kapuja. AJ Teremtő boltsesége nem liijjában rendelte mind ezt igy. Nem liijjában emlékeztet Ő enge- met az éjtzakák által, mellyek aJ föld golyóbi­sát el homályositják, azon időre, midőn ez aJ föld örökre el fog szemeim előtt tűnni. Nem hij- jában fénylenek le reám aJ te bolts rendelésed szerént véghetetlen távolságaikból az égnek fény­lő világai. Az örökké valóság jelenéseire, Js az én halálom után való örök lételemre emlékez­tetnek ugyan is azok engemet. Azok aJ messze lévő tsillagok mind világi testek, mind sokkal nagyobbak, mint aJ fold kereksége, mellyen A' t si l la go s Ég.

Next

/
Thumbnails
Contents