Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
16 gyeket árnyékok bontják el, ha az élet lármája és zajgása el némúl Js az el fáradt halandók Js minden élő valóságok álomba merülnek; ha a* roppant föld golyóbissá mintegy ki halva nyugszik , mint valamelly holt test aJ maga setét sírjában : tsak hamar fel emelkedik néma tsendes- ségével az éjtszaka és miliőm tsillagok fénylenek le az égről annak setétségébe; nem látjuk többé a^ föld golyóbissát, Js ennek szépségeit és pusztaságait — tsak idegen világokat látunk, mellyek aJ Mindenség véghetetlenségébol barátságosan mosolyognak le reánk. Minden éjtszaka meg ujjitja bennem az én halálom képét Js az arról való gondolkozást. Az álom aJ halál testvére, bé akarja Szemeimet zárni ; minden tetemeim nyugvó helyre kívánkoznak ; aJ világnak semmi kellemetessége sints többé ; az el setétedett föld világosságát és díszét el vesztette; tsak az ég ragyog még. Ha valaha aJ halál haldokló szemeimet bé zárja Js ez az élet ama hosszas éjtzakába, aJ halál éjtzakájába el enyészik — ha mindent el vesztettem — akkor is tündöklik még az Eg, sőt tsak akkor nyílik meg előttem az örökké valóság ditsoséges fén- nyének kapuja. AJ Teremtő boltsesége nem liijjában rendelte mind ezt igy. Nem liijjában emlékeztet Ő enge- met az éjtzakák által, mellyek aJ föld golyóbisát el homályositják, azon időre, midőn ez aJ föld örökre el fog szemeim előtt tűnni. Nem hij- jában fénylenek le reám aJ te bolts rendelésed szerént véghetetlen távolságaikból az égnek fénylő világai. Az örökké valóság jelenéseire, Js az én halálom után való örök lételemre emlékeztetnek ugyan is azok engemet. Azok aJ messze lévő tsillagok mind világi testek, mind sokkal nagyobbak, mint aJ fold kereksége, mellyen A' t si l la go s Ég.
