Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

hatatlanoknak, ^hihetetleneknek, vagy az okossággal ellenkezőknek látszanak neki. El veti tehát azokat Js megijed. Szentegyház más tu- dománnyai Js tanításai eránt is gyanússá lessz; ezeket is visgálat alá akarja vetni Js számtalan kétségek kútfeje nyílik fel előtte. Könyveket olvas , aJ nélkül, hogy aJ Szerzők betsét esmerné; az azokról tett Ítéleteket tsalhatatlanoknak, az elmés találmányokat meg mutatásoknak , Js a" tsak tetszőt tagadhatatlannak tartja. így aJ zava- rodás meg nagyobb, annak, aJ mit az előtt igaznak tartott, kétségbe hozására való vonszódása hatalmasabb lessz, aJ minek vége ez, hogy mindent meg vét, és semmit se hiszen. így származik valójában aJ belső vallástalanság, az egész élet leg szomorúbb, leg szorongattattabb állapotja. És éppen azért szorongató az, mivel aJ természettel , az az, íl lélek valóságával Js érzésével lökélletes ellent mondásban van. Minden öszve köttetése aJ léleknek az élő Istennel, az örökké lé- tellel ketté szakasztatik. Az ember egyedül áll a' Mindenségben. . Minden vallásos emberek úgy jelennek meg előttünk, mint tsalárdok vagy szegény meg tsalattak. AJVilág, az egész létei meg íéjthetetlen titok lessz előttünk. Végre az ember Önnön magában meg téved. Az élet örömeinek semmi tiszta ízek sints többé reá nézve s a Szenvedésben vigasztalást nem talál. AJ gyermeki világ vak hitére kívánkozik vissza 's érzi azon lehetetlenséget, hogy azt ismétel nem érheti. Világosság Js nyugodalom után óhajtozik; gyűlöli a’ kétségeket, Js aJ tsendes hitre még sints ereje és bátorsága.

Ezen szerentsétlen állapotjában mindég küszködik az ember önnön magával Js még se nyer gyo- zedelmet, mivel szünet nélkül meg tsalja magát, vagy lehetetlenségeket akar és mindent az érzés

10 Valldsossdg es Ifjúság.