Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
65 azokat, hogy ki ne törjenek, mivel azután nem állhatunk ellent nekik, jóllehet utálatos és veszedelmes voltokat által látjuk. A3 ki kívánságait minden órában tudja mérsékelni, 3s fel hevűlo érzéseinek Ura tud lenni, hogy azok tudnillik ötét soha se háborítják meg abban, a3 mi az Ö bélátásai szerént helyes, nemes, illendő és jóltévo, az a3 Tökélletesség koronáját nem sokkára eléri, az uralkodik magán. Azért Halandó — ha tzélod el érése, ha Istenhez hasonlóvá léted fo tzélod — visgáld meg Szükségeidet, 3s kérdezd meg magadat mindenikre nézve: Ha az függ- é a3 te akaratodtól , vagy te attól? Szerentsétlen lennél - é, ha el nem érhetnéd azt? Meg tagadhatnád-é azt magadtól, a3 nélkül, hogy nyugodalmadat 3s belső boldogságodat el vesztenéd ? És ha ezt nem teheted oh Keresztyén! mentsd meg nyugodalmadat, tanulj meg önként szűkölködni ; gyakorold magadat akárminek hijjával lenni; légy készen minden veszteségre, mert semmi se örökös tulajdonod ; a3 leg drágább is el vétethetik, sót tsalhatatlanúl el is vétetik tolled elébb utóbb. A3 Bölts, a3 Keresztyén minden örömöt magáénak nevezhet, de azért semmi se legyen előtte ollyan, a3 mi nélkül el nem lehetne. Neki tsak egyetlen egy Szüksége van, mellyet el mulhatatlanúl ki kell elégítenie, s ez a3 Virtus, és annak önnön tudása, hogy a3 Jézus tudománya szerént él, és az arra való vágyakozás , hogy az Istenhez hasonló legyen. Valóban pedig a3 Vallás hijjában valóság, 3s a3 Virtus üres Szó volna, ha nekem a3 nélkül, hogy békételen lennék, minden bennem felébredő kívánságot ki kellene elégítenem; ha minden hajlandóságimnak rabja lennék ; ha magamat mindenik indulatom tsendes vagy dühös hatalmának szabad tetszésére bíznám. IV Rész. Az embernek magán való uralkodása. 3
