Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Kedveseink sirhalnia.

525

lettem én , 3s a3 kiknek pora felett siránkozom 5 örökkévalóságra teremtettek, mint én! — Az Isten kegyelme és szej'etete örökkévaló 3s abban élünké mozgunk és vagyunk! JN.ints halál, tsak bizonyos ideig való el válás. Egy nagy álomban járok én, mellyben szeretett és kedves Képek jelennek meg előttem 3s ismét el tűnnek. De fel ébredek valaha Js kedveseimet ismét meg fogom látni. Ezen álom boldogságai tsak gya- nitásai a3 fel ébredéskor lejendo boldogságnak ; a3 földi élet örömei 3s gyönyörűségei tsak előre való kóstolása a3 mi örökké tartó Jövendőnk örömeinek és gyönyörűségének, hogy szívünk annál szívesebben vágyakozzék a3 jobb életre 3s a3 keresztény szivének nemesítése által előre készüljön arra

magát méltóvá tenni.

Te jajgatsz és igy szollassz: „Miért adta az Isten nekem ezt az érzékeny szívet ? — Miért adott ö nekem mindent, hogy ismét meg fosszon attól? — Miért kellett Szívem kedvesét esmer- nem, hogy ismét el veszessem? Ah * ez az Isten atyai szeretető? — örülhet é Ő annak, ha a3 bánattól meg emésztetem? 44

Nem, szerentsétlen Lélek, melly szomorúságodban a3 bolts Isteni gondviselés szent munkáit oltsárlod, nem j a3 te nyomorúságodban nem gyönyörködik a3 Szeretet Istene. De gyengeséged se gyönyörködtetheti Ötét, mellynél fogva mindent egyebet, a3 mi jót neked ajándékozott, meg átalkodva meg vetsz, mivel egyet, melly felötted kedves vólt, el vesztettél. Nem az örökkévalóságért, hanem tsak a3 földiekért éltél te, 3s azért vette el tőled egynéhány szempillantásokra azt, a3 mihez érzéseid tellyes erejével ragaszkodtál , hogy így annál bizodalommal tel- lyesebben fordítsd Szemeidet a3 síron túl lévő világra! — Kevésbé nagy é azért az Isten, mi-