Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

gaddal mintegy egy testé és lélekké tetted ? Es- mered Ötét ?

Lásd, 6 az, a3 ki a5 te halhatatlan Lelkedet az élő Istennel, a3 Világ véghetetlen Egésszének attyával, a3 ki neked is atyád, egyesíti. Lásd, Ö az, a3 ki a* te napjaidat, mellyeket e3 földön élsz, egy más életnek, melly a3 halál után reád várakozik, napjaival Öszveköti. A3 Jézus az, az Isten fia! És a3 mi lelkűnknek az Istennel és örökké valósággal való öszve köttetése, mellyel Ő tanított — a Vallás ; — a3 pedig, ha ezen öszve köttetési szent buzgósággal véghez viszed Js tökélletességre hajtod, — a Vallásosság.

Egy eleven, 3s ifjúi korban, és ennek örömei 3s foglalatosságai között talám igen nagy kívánságnak látszik, hogy valaki magát egészen a* vallásnak szentelje. — De valóban tsak látszik az úgy. Korán van az neked, hogy tartós lelki nyugodalmod, tartós lelki vidámságod, 3s tartós belső boldogságod legyen? Bizonyára nem. Valóban a3 vallás esztendeidhez képest nem jo korán. Egy kegyes öreg tiszteletre méltó, egy imádkozó anya szívet meg indító látás lehet; de egy vallásos ifjú, egy vallásos Szűz nem kevésbé tiszteletre méltók 3s az által az egész Világ szemei előtt-még szeretetre méltóbbak lesznek.

Miért volna esztendeidhez képest a3 vallás valódisága igen korán ? Igaz, hogy az Istenre és örökké valóságra való gondolat igen fontos, mivel mind azok közt, mellyeket a3 halandó ki mondhat és gondolhat, leg fellengosebb. De éppen ezen gondolat komolysága vagy valódisága szüli a3 lélek legtisztább vidámságát; Őriz meg a3 botlásoktól, 3s ád e3 szerént örvendező lelki esméretet, önt beléd a3 tégedet szerető Istenség eránt bizodalmát, 3s teszen következésképpen meg rettenthetetlenné mind az ellen, a3 mi tége6 A Vallásosság es Ifjúság,