Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

50

Az Önnön es mer et.

retünknek ez vagy ama sebét ne érdekeljük, melly még felettébb fáj. Gyakran el halaszt juk azt, mivel bennünk valamelly utálatos Indulat még ki elégittetést kiván. A3 mi magunknak tetsző 's hizelkedÖ önnön Szeretetünk pedig lelkünk Szemeit önnön maga eránt meg vakítja, bizonyos gyengeségeinket el palástolja Js oltsárlást érdemlő gyenge oldalunkat el kivánja takarni. Az önnön esmérésre leg először is nagyra vágyásunknak és kevélységünknek, telhetetlenségiinknek 3s bujaságra való hajlandóságunknak, gyülölségünk- nek és mások ellen való fenekedéseinknek kell halgatást parantsolni tudnunk, hogy tsak a3 józan Okosság Szavára íigyelmezhessünk.

Életed minden nevezetes tselekedeténél gondolkozz, hogy kellene, mint keresztyénnek és Boltsnek tselekedned? ellenben mire tanátsol- tatsz testi kivánságaidtól Js a3 benned fel serkent érzékenységektől? Akkor egyszerre határozd el magadat a3 Jóra, mellyel lelki esméreted helybe hágy, áldozd fel ön-haszon keresésedet, akármint állana is ez neked ellent.

Gondolkozz minden tselekedet után3 mellyel valamelly ember társadnak jót vagy keserűséget okoztál3 miért tetted azt? és mi vitt tégedet ezen lépésre? Figyelmetes tekintettel nyomozódj a3 titkos okok után, ha azok még olly mélyen el volnának is rejtse. Ha nem nyugodt Szivvel, nem hideg meg fontolással tselekedtél, hatalám némelly környülállások megleptek 3s a3 meg; fontolásra való időd igen rövid volt is — akkor se szűnj meg magadban visgálódni: Honnan vannak azon érzések, mellyek neked inditó okaid voltak? Hellyesen tselekedtél - é, hogy azokat abban a3 szempillantásban magadon uralkodni meg engedted ? Nem vesztetted-é el gondolatlanságod miatta3 mások Szemeiben azonbetsül-