Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Az önnön esjné ret.

43

Js gondolatjainak leg meg hittebbje. Csak az Isten az. Egyik se maradandó Barátod; egyiket az emberi változó érzés, másikat aJ Sors és halál el ragadják tolled. De az Isten veled marad. O oltalmaz, Ö segít tégedet, 6 gondoskodik te róllad.

Ha, mint aJ te Jézusod tanított tégedet, vidámsággal és gyermeki Bizodalommal tudsz Ő hozzá, aJ te atyádhoz könyörögni — ah! úgy soha se ess kétségbe. így még méltó vagy önnön magadra, Js méltó minden jó emberek Sze- retetére.

IV.

Az önnön es méret.

Z Kor. 13. 5.

Melly boldog , oh Uram ! az igaz,

Te vagy Jutalma, Istene.

Vajha lehetnék már most is az És jó, mint lennem kellene! Nagyon érzem, hogy tőlem még Messze a5 Tökélletesség.

Félre viz - ész ’s ön-bizakodás,

Melly el rejted hibáimat!

Jövel áldott ön-visgálódás

Fedezd fel fogyatkozásimat!

Mi az ember szebb munkája ,

Mint az , ha magát visgálja ?

Hibáit ki számlálhatja fel?

Csak te esmersz jól engemet,

’S áldhatsz meg a’ Jóban erővel;

Fogadd el Atyám Szívemet!

Tégy a’ vétkektől tisztává S ne hagyj lennem Test rabjává.