Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
250 yí gye rmeki Hi t. lTXindég Js mindenfelől lehet hallani, hogy végre tsak ugyan a? vallás az emberi élet leg fői)ebb tárgya. Én magam is érzem N eleitől fogva érzettem azt, hogy ez az egész élet, aJ világosságnak és setétségnek , a” jó kedvnek és fájdalomnak hazája, N ez aJ zűrzavaros álom nem volna érdemes arra, hogy az ember éljen és álmodozzon benne, ha álmából soha se ébredne fel, aJ földi létei titka soha se fejtetnék meg, lelki lételem eJ világi lételemmel meg szűnne és semmi örökké valóság se volna. Úgy de birunk az örökkévalóságnak , melly reánk vár, ezen igazságos várásával, Js lelkünk aJ minden lelkek leg elsőjével és leg szentebbikével, az egész világ királlyával, a" minden létei eredeti kútfejével öszve köttetésben van. Ez aJ mi vallásunk, a* mi boldogitó 3s idvezito hitünk. JS mellyik volna az emberiség tárgyai közzül ennél fontosabb ? Ennélfogva minden Szívben találtatik vallás. AJ gyermek az ég és aJ tsillagok felé nyújtván kezeit igy szoll: „ Ki lakik ott ?Sí — AJ tsata mező zűrzavarjaiban, az ágyúk rettenetes bőgéseiközt, az Ő halhatatlansága felől való gondolat vigasztalja a3 bajnokot; az élet szélvészes hullámai közzül, gyakran a hajó töréshez közelítvén, bizo- dalommal tele tekint fel aJ gondos férjíiú aJ minden sorsok Js állapotok kormányozójához; N aJ haldokló öreg meg vigasztalva mosolyog élet erejének gyengülésén, igy szollván: Nem halok meg egészen ! — Kiki táplálja Szivében ezt aJ jóltévo hitet. Nints ollyan emberi lélek, nem volt, Js nem is lessz, melly nyílvánosabban vagy homályosabban nem érezné magát minden lelki valóságokkal Js aJ leg főbb valósággal atyafiasnak. JS mindenik boldog az Ő hite által.
