Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
232 lelki esméret hatalma. ben fájnak, mint aJ vétkezés érájának minden hasznai, minden örömei. A3 rossz lelki esméret kínzása minden gyönyörűségeinkbe bé fúrja magát. Ha el sül is az az Istentelennek, hogy a-5 nappali mulatságokban magát el felejtse, éjjel mindazáltal az Ö gonoszságára való emlékezés kísértet módjára repked ágya körül. Óhajtja az álmot, de emlékezete borzasztó álmokkal kínozza ötét. Külömbfélék és nagyok lehetnek az emberek szenvedései, de egy mind azok közt aJ leg rettenetesebb — az az, a lelki esméret szorongattatásct. Kerüli ez aJ napfényt, melly vétkes tettet meg világosíthatná, Js borzad az éj setétségétol, mellyben szokott az el árulás lappangani. Fut ez aJ magánosságtól , aJ hol az el követett bűnre való emlékezés elevenebbé lessz; fut aJ társaságtól, hogy önnön magát el ne találja árúlni. Szünet nélkül reszket aJ vétkét önnön tudó Szív azon szempillantástól, melly titkára nézve leg utolsó. De aJ félelem és örökké való szemrehányások kínzása végre olly magasra hág, hogy aJ bűnös, tsak hogy aJ pokolbeli gyötrődésektől meg szabaduljon, önként meg vallja gonosz tettét. Hány gyilkosnak nem volt többé nyugodalma, mig tsak aJ Bíróhoz nem szaladt és bűnét meg nem vallotta! Hány tsalárd feküdt már aJ halálos ágyban, Js meg nem halhatott, mig aJ meg tsalattatottnak vagy ennek gyermekeinek istentelen tettét ismét jóvá nem tette, Js a3 mit igazságtalanul el vett, vissza nem adta! Ez aJ lelki esméretnek rettenetes hatalma! El lehet ugyan Ötét egy ideig altatni, de el nyomni soha se. Fel serken Ö, mégpedig mennél későbben, annál rettenetesebben. AJ bűnös önnön meg bánásának prédájává lessz, Js kéntelenittetik gyalázatos voltának gyümÖltseit aratni, ha elébb
