Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
A’ lelki esméret hatalma. 225 ni, — egy belső Szózat ezt kiáltja: Hazudsz Emberi A’ föld meg rendül, aJ templomok és paloták öszve omolnak; el halaványodva tétetnek mellette baráti aJ koporsóba, kik porrá és hamuvá lesznek; az Elementumok irtozatos fel há- borodásában iszonyú ropogással zúg az ég boltozatján aJ meny dörgés, le üt aJ menko 3s háza lángba borúi és hamuvá lessz. AJ tsufolódó nem tsuíölódik többé. Han Isten ! igy kiált hozzá aJ belső Szózat. Van Isten! igy gyagyog Ő is reszketve ut ánna. Hijjában tsúfolja ki az istentelen gonosztévő ezt az Ő Szivében hangzó szent szózatot, azt tsak nevelése következésének Js aJ hajdani gyermeki mesék maradványának tartván. Felyiil akar Ö azon emelkedni, a^ mi neki Előítéletnek látszik, űzi titokban vétkeit tsufolódó büszkeséggel tekintvén maga körül, ezt kérdi: Hol v an az aJ Biró, aJ ki engemet meg Ítél ? AJ belső Szózat ezt kiáltja neki: Bár egy ege'sz világgal fedezd is el bűneidet , meg is elébb utóbb nap fényre jönek azok! — Hijjában rohan Ő aJ világ lármás örömeinek Karjai közzé; mindenütt magával hordja ö sziv ében aJ pokolnak szikráját, melly ötét titokban emészti. Hijjában igyekszik magát aJ világ szent rendjétől külön szakasztani, mellyben tsak a3 Jó gyarapodhatik, a3 Hossz ellenben el kerűlheteílen romlást szül: valamelly esmeretlen erő ragadja Ötét el magával, melly mind Ö magát, mind az Ö tetteit aJ világ ezen örökkévaló rendjéhez köti. Veszedelem buzog ki az ö leg titkosabb bűneiből, mellyet Ö meg nem akadályoztathat. Szüntelen szalad Ő önnön maga eJött ; aJ nyughatatlanság egész létét semmivé teszi és aJ belső Szózat igy kiált hozzá: Az Isten mindenütt jelen van! IV. Rész. 15
